A transzformátor védettségét jellemzően egy IP (Ingress Protection) kód jelzi, amely leírja a burkolat azon képességét, hogy megvédje a szilárd idegen tárgyak és folyadékok behatolását. Ez a besorolás kulcsfontosságú a transzformátor biztonságos működésének biztosításához különféle környezeti feltételek között, különösen kültéri vagy ipari környezetben.
Az IP-besorolás általában két számjegyből áll. Az első számjegy a szilárd tárgyakkal (például porral) szembeni védelem szintjét jelzi, 0 és 6 között; a nagyobb szám nagyobb védelmet jelent,-például az IP2X a feszültség alatt álló belső részekkel való ujjérintkezés elleni védelmet, míg az IP6X a teljes porzárást-jelez. A második számjegy a víz elleni védelem szintjét jelzi, 0 és 9 között; például az IPX4 a fröccsenő víz elleni védelmet jelöli, az IPX7 a rövid távú bemerítésre való alkalmasságot, az IPX8 pedig a folyamatos nyomás alatti merítésre való alkalmasságot. A transzformátorok általános burkolati besorolásai közé tartozik az IP20, IP23 és IP44, a konkrét besorolás a telepítési környezet alapján kerül kiválasztásra.
A különböző típusú transzformátorok eltérő védelmi követelményekkel rendelkeznek. A beltéri száraz{1} típusú transzformátorok általában alacsonyabb besorolást igényelnek, például IP20, hogy megakadályozzák a véletlen érintkezést és a nagy részecskék bejutását. Ezzel szemben a kültéri olajba{4}}merített transzformátorok általában magasabb besorolású-házat igényelnek, például IP23 vagy magasabb,-hogy ellenálljanak az olyan környezeti tényezőknek, mint az eső, a por és a szél{8}}fújta homok. Ezenkívül párás, tengerparti vagy erősen iparosodott területeken korróziógátló bevonatok vagy javított tömítések alkalmazhatók az általános védelem további javítása és a berendezés élettartamának meghosszabbítása érdekében.
