A transzformátor működési elve az elektromágneses indukció törvényén alapul. Elsősorban három részből áll: egy primer tekercsből, egy szekunder tekercsből és egy vasmagból (vagy mágneses magból). Amikor váltakozó áram folyik át a primer tekercsen, váltakozó mágneses fluxust hoz létre a magon belül. Ez a váltakozó fluxus áthalad mind az elsődleges, mind a szekunder tekercsen. Az elektromágneses indukció törvénye szerint a tekercsen áthaladó mágneses fluxus változása elektromotoros erőt (EMF) indukál a tekercsen belül. A szekunder tekercsben indukált EMF nagysága szorosan összefügg az elsődleges és a szekunder tekercs közötti fordulatszámmal. Ha a fordulatszám nagyobb, mint 1, a szekunder tekercs kimeneti feszültsége meghaladja a primer tekercs bemeneti feszültségét, ami feszültség-növekedést eredményez; fordítva, ha a fordulatok aránya kisebb, mint 1, a kimeneti feszültség alacsonyabb, mint a bemeneti feszültség, ami a feszültség-csökkenését eredményezi.
Ami a műszaki részleteket illeti, a vasmag a mágneses csatolás javítására, a mágneses szivárgás minimalizálására és a transzformátor hatékonyságának javítására szolgál. A magot jellemzően szilíciumacél rétegelt rétegek egymásra rakásával készítik, amelyek szigetelőlakkkal vannak bevonva az örvényáram-veszteségek csökkentése érdekében. A primer és szekunder tekercsek általában szigetelt vezetékkel vannak feltekerve, a fordulatok számát a transzformátor szükséges átalakítási aránya határozza meg.
