Az induktor szerkezeti összetétele viszonylag egyszerű, mégis minden alkatrész közvetlenül befolyásolja elektromos teljesítményét és alkalmazási jellemzőit. Elsősorban három részből áll: a tekercsből, a mágneses magból és a szigetelő/csomagoló anyagokból.
A tekercselés jellemzően réz- vagy alumíniumhuzalból készül, a tervezési előírásoknak megfelelően spirális vagy többrétegű{0}}szerkezetbe tekerve. Az olyan paraméterek, mint a fordulatok száma, a huzal idomszere és a tekercselrendezés közvetlenül meghatározzák az induktivitást, a névleges áramot és az ellenállást; a tekercs az alkatrész mag vezető elemeként szolgál.
A mágneses mag a mágneses fluxus koncentrálására és fokozására szolgál, ezáltal növelve az induktivitást és a stabilitást. Gyakori maganyagok közé tartozik a vaspor, a szilíciumacél, a ferrit és az amorf ötvözetek; az anyag és a forma változásai (például toroid, E-mag vagy rúdtípusok) befolyásolják a mágneses telítési jellemzőket, az energiaveszteségeket és a nagy-frekvenciás válaszképességeket.
Végül ott vannak a szigetelés és a csomagolóelemek. A tekercs és a mag között jellemzően szigetelőanyagok szükségesek az elektromos meghibásodás megelőzésére, míg a ház vagy a tokozás a szerkezet rögzítését, a tekercs védelmét és a hőleadás elősegítését szolgálja. Az átfogó szerkezeti kialakításnak egyensúlyban kell lennie az elektromos teljesítmény, a mechanikai szilárdság, valamint a hővel és nedvességgel szembeni ellenállással, hogy az induktor hosszú távon megbízhatóan működjön.
