Az induktor alapvető jellemzője az áramváltozással szembeni ellenállás. Amikor áram folyik át egy tekercsen, mágneses mező keletkezik; az áramerősség változásával a mágneses tér ennek megfelelően ingadozik, ami ellen-elektromotoros erőt (back-EMF) indukál, amely ellenáll a hirtelen áramváltozásoknak. Következésképpen az induktor hatékonyan rövidzárként működik egy egyenáramú áramkörben (elhanyagolható ellenállást mutat az állandó állapot elérésekor), míg a váltakozó áramú áramkörben impedanciája a frekvencia növekedésével nő.
Az induktorok képesek energiát tárolni és felszabadítani. Az áram növekedésével az induktor az elektromos energiát tárolt mágneses energiává alakítja; ahogy az áram csökken, azt a mágneses energiát visszaengedi az áramkörbe. Ez az „energiapufferelési” képesség az induktorokat létfontosságú alkatrészekké teszi olyan alkalmazásokban, mint a kapcsolóüzemű tápegységek, az áramsimítás és a szűrőáramkörök.
Az induktorok frekvenciafüggést és specifikus fázisjellemzőket is mutatnak. A váltakozó áramú áramkörökben az induktor feszültsége hozzávetőleg 90 fokkal vezeti az áramot, -ez a fáziskapcsolat kulcsfontosságú a rezonáns áramkörökben és jelfeldolgozó rendszerekben. Ezenkívül az induktor teljesítményét befolyásolják a mag anyagai és a fizikai szerkezet; Az induktivitás értékek kis mértékben változhatnak az áramerősség, a hőmérséklet és a frekvencia -tényezőinek változásaitól függően, amelyeket alaposan figyelembe kell venni az áramkör gyakorlati tervezése során.
