Az elektromágneses indukció korai elvei adták az elméleti alapot az elektromos energia hatékony átviteléhez. Ezen elvek alapján a korai mérnökök tekercs- és vasmagszerkezetekkel kísérleteztek a váltakozó áram (AC) különböző feszültségszintek közötti átalakítására, hogy csökkentsék az energiaveszteséget a nagy távolságú átvitel során. Bár a korai transzformátortervek egyszerűek és korlátozott hatékonyságúak voltak, bemutatták a feszültségszintek elektromágneses indukcióval történő megváltoztatásának megvalósíthatóságát.
Ahogy a váltakozó áramú rendszerek iparági szabványokká váltak, a transzformátortechnológia gyorsan fejlődött. A vas-mag kialakítása a nyitott-mágneses-áramkörökről a zárt-mágneses-áramkörökre fejlődött, miközben a tekercsszigetelés és a gyártási folyamatok fejlesztése jelentősen növelte a hatékonyságot és a megbízhatóságot. Ebben az időszakban a transzformátorokat széles körben alkalmazták az erőművekben, a távvezetékekben és az elosztóhálózatokban, amelyek az energiarendszerek nélkülözhetetlen alapelemeivé váltak. Az ultra-nagyfeszültségű-átviteli rendszerek és az intelligens hálózatok megjelenésével a modern transzformátorok túlléptek a nagy hatásfok és az alacsony veszteség célkitűzésein, és intelligens felügyeletet, automatikus feszültségszabályozást és távvédelmi funkciókat építenek be, ezáltal egyre stabilabb és kritikusabb szerepet töltenek be az energiaellátó rendszerekben.
