Az induktor magszerkezete elsősorban két komponensből áll: a tekercsből és a mágneses magból; kialakításuk meghatározza az induktor elektromos jellemzőit és működési teljesítményét.
A tekercselés meghatározott számú fordulattal és meghatározott elrendezéssel{0}}, például egy-rétegű, több-rétegű vagy spirális elrendezésű huzal feltekerésével jön létre. A vezetők általában rézből vagy alumíniumból készülnek, hogy biztosítsák az alacsony ellenállást és a magas vezetőképességet. Az olyan paraméterek, mint a fordulatok száma, a huzaltávolság és a rétegek közötti távolság, közvetlenül befolyásolják az induktivitást és az áramterhelhetőséget.
A mágneses mag a kritikus komponens a mágneses fluxus koncentrálásához és fokozásához. A gyakori anyagok közé tartoznak a vaspor magok, a szilíciumacél rétegelt anyagok, a ferritek és az amorf ötvözetek. A mag alakja és anyaga befolyásolja az induktivitást, a mágneses telítési jellemzőket és az energiaveszteséget; például a toroid, E-alakú és rúd-alakú magok mindegyike eltérő előnyöket kínál az alkalmazástól függően.
Egyes induktorok szigetelő anyagokat, védőházakat vagy hőelvezető szerkezeteket{0}} tartalmaznak a biztonság, a feszültségállóság és a hőteljesítmény fokozása érdekében. A tekercs és a mag közötti megfelelő szigetelés kulcsfontosságú az elektromos meghibásodás vagy a mágneses szivárgás elkerülése érdekében, ezáltal javítva az induktor megbízhatóságát és stabilitását.
