A transzformátor műszaki paraméterei -, amelyek leírják annak kapacitását, teljesítményét és működési feltételeit-, a kiválasztás és a tervezés döntő alapját képezik. Ezek közül a legelső a névleges teljesítmény, jellemzően kVA-ban vagy MVA-ban kifejezve, amely azt a látszólagos teljesítményt jelenti, amelyet a transzformátor biztonságosan és folyamatosan képes leadni meghatározott feltételek mellett. Szorosan összefügg a névleges feszültség-, amely mind a primer, mind a szekunder oldalt lefedi-, amely meghatározza a transzformátor lépés-fel- vagy lelépési{7}}képességét, és elengedhetetlen a hálózattal való kompatibilitáshoz.
A frekvencia egy másik kulcsparaméter; Az ipari transzformátorokat általában 50 Hz-en vagy 60 Hz-en történő működésre tervezték, mivel a frekvenciaváltozások befolyásolják a vasveszteséget és a mágneses fluxussűrűséget. A rövidzárlati impedancia szintén jelentős, tükrözve a transzformátor azon képességét, hogy korlátozza az áramot egy rövidzárlati esemény során, és közvetlenül befolyásolja a rendszer stabilitását és a párhuzamos működés jellemzőit. A terhelésmentesség és a terhelésvesztés szintén létfontosságú mutatók; az előbbi elsősorban a magveszteségből, míg az utóbbi a tekercsellenállás által termelt hőből származik. Ezek együttesen határozzák meg a működési hatékonyságot és az energiafogyasztási szintet.
A mérnöki alkalmazásokban olyan paraméterek is figyelmet igényelnek, mint a szigetelési osztály, a hőmérséklet-emelkedés határértékei és a hűtési módszerek. Például az olajos -merített és száraz{2}} típusú transzformátorok hőelvezetési képességükben és megfelelő működési környezetükben jelentősen eltérnek egymástól. A leágazási tartomány egy másik fontos műszaki specifikáció, amely lehetővé teszi a kimeneti feszültség egy bizonyos tartományon belüli beállítását a hálózat ingadozásainak megfelelően. Ezek a paraméterek együttesen alkotják a transzformátor átfogó műszaki teljesítményprofilját.
